harmonizálás

BEMUTATKOZÁS

Hírek, aktualitások

Néhány szó rólam

Cikkek

Bejelentkezés, árak

MÓDSZEREK

Spec. funkciózavarok oldása, LEAP (Kineziológia)

Képességfejlesztés, Stresszoldás - One Brain (Kineziológia)

Aura-Soma - SZÍNFILOZÓFIA

Talpmasszázs - reflexológiás

TANFOLYAMOK, ELŐADÁSOK

1 napos képzéssorozat

KOMPLEX, ONE BRAIN SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS

Reiki - energetikai kezelés

GYEREKTÁBOR

2 napos ELVONULÁS

ÚTRAVALÓ

Méregtelenítés

Teák, gyógyitókák, EZÜSTKOLLOID, Receptek

MAGENTA - talán a Felemelkedés egyik kulcsa (ÚJ)

Átok vagy áldás?

A Gyengéd Erő Megtapasztalása

'Gyengéd' önérvényesítés

Sorsunkat emelő Kapcsolatok

Építő gondolatok

Út a teljesség felé

Légy boldog! De hogy csináljam?

Kreativitás = Szabadság!

Földünkért!

Lélekemelő interjú 2012-ről (Kryon)

AJÁNLÓ

Látogass el Facebook oldalamra!

Programok

Partnerek

Könyvek, Filmek, Zene

Építő gondolatok

Megosztás

Dr. DAVID R. HAWKINS: ELENGEDÉS (Az önátadás útja) C. KÖNYVÉBŐL

    'Az elengedés mechanizmusa

    Az elengedés arról szól, hogy tudatában vagyunk egy érzésnek, hagyjuk feljönni, vele maradunk, és hagyjuk, hadd fussa köreit anélkül, hogy meg akarnánk változtatni, vagy bármit is tennénk vele. ... hagyjuk az érzést lenni, és a mögötte meghúzódó energia kieresztésére összpontosítunk.
    Első lépésben engedjük meg magunknak, hogy érzéseink legyenek, anélkül hogy

      - ellenállnánk nekik,
      - rázúdítanánk valakire,
      - félnénk tőlük,
      - helytelenítenénk őket, vagy
      - moralizálnánk őket velük kapcsolatban.
    Ez azt jelenti, hogy félretesszük ítéleteinket, és észrevesszük, hogy csak egy érzéssel van dolgunk. A módszer arról szól, hogy az érzéssel maradunk, és az összes módosításra tett bárminemű erőfeszítést feladjuk. Engedjük el, hogy ellen akarunk állni az érzésnek. Az ellenállás az, ami fenntartja az érzést. Amikor feladjuk az ellenállást vagy az érzés megváltoztatására tett kísérletet, akkor az áthajlik a következő érzésbe, amit már egy könnyebb érzet kísér. Az az érzés, amelynek nem állunk ellen, semmivé lesz, amint szertefoszlik mögüle az energia.
    Amikor nekilátunk ennek a munkának, észre fogjuk venni, hogy félünk, és bűntudatunk van amiatt, hogy egyáltalán vannak érzéseink; általánosan létezik egy ellenállás az érzésekkel szemben. Az érzéseket könnyebb felszínre engedni, ha elengedjük az arra adott reakcióinkat, hogy egyáltalán vannak érzéseink. Ennek legjobb példája a félelemtől való félelem. Először engedjük el az érzéssel kapcsolatos félelmet és bűntudatot, majd merüljünk bele magába az érzésbe.
    Amikor elengedünk, hagyjuk figyelmen kívül a gondolatainkat. Magára az érzésre összpontosítsunk, ne a gondolatokra. A gondolatok végeláthatatlanok, saját magukat támasztják alá, és csak további gondolatokat szülnek. A gondolatok csupán az elme racionalizálásai, amelyekkel megpróbálja megmagyarázni az érzések jelenlétét. Egy érzés valódi oka azonban az érzés mögött felgyülemlett nyomás, amely adott pillanatban felbukkanásra kényszeríti az érzést. A gondolatok és a külső események csupán kifogások, az elme kitalációi.
    Ahogy egyre gyakorlottabbá válunk az elengedésben, észre fogjuk venni, hogy az összes negatív érzés a túléléshez köthető alapvető félelmünkkel kapcsolatos, és hogy az összes érzés pusztán túlélőprogram, melyet az elme szükségesnek vél. Az elengedés technikája progresszívan visszafejti a programokat. E folyamaton keresztül az érzések mögött meghúzódó indíték egyre nyilvánvalóbbá válik. ...'
    Részlet David R. Hawkins: Elengedés c. könyvének 37-38. oldaláról

    'A bánat megelőzése (89. oldal)

    'Láttuk, hogy minden gyász és veszteség alapja voltaképp a kötődés, valamint a kapcsolatok időleges természetének a tagadása. Vizsgáljuk meg alaposabban az életünket, azonosítsuk be kötődéseinket, és tegyük fel a kérdést: 'Miféle belső szükségletet elégítenek ki? Vajon milyen érzés bukkanna fewl, ha elveszíteném őket? Hogyan teremtsek egyensúlyt az érzelmi életemben annak érdekében, hogy csökkentsem a tárgyak és személyek iránti kötődéseim kiterjedését, számát és mértékét?'
    Minél erősebb a kötődés ahhoz, ami rajtunk kívül található, annál nagyobb bennünk a félelem és a veszteséggel szembeni sebezhetőség. Nézzük meg, miért érezzük magunkat tökéletlennek. 'Mitől érzem magam olyan üresnek, hogy a másokhoz való kötődés és a függőség formájában keresem a megoldást?'

    BELETÖRŐDÉS - ELFOGADÁS

    'Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. A beletörődés során a korábbi érzelemből üledék marad vissza. Valójában vonakodásról és a tények valódi elismerésének halogatásáról van szó. A beletörődés így szól: 'Nem tetszik a dolog, de kénytelen vagyok beletörődni.' 'Az elfogadásnál már feladtuk az ellenállásunkat a tények valós természetét illetően, így az elfogadás egyik jele a nyugalom, a derű, amelyeket a korábbi negatív érzelmek lekötöttek, immáron felszabadulnak, és a személyiségnek egy egészségesebb aspektusa elevenedik meg. Az elme kreatív fele új élethelyzetek lehetőségét, valamint a növekedést és a tapasztalatszerzést szolgáló további alternatívákat bocsát előre, amit már az életteliség megújult érzete kísér.'

    SZERETET / Egység fejezetéből - 169. old

    'A belső csöndesség és szépség időszakai mind gyakrabban és huzamosabban bukkannak fel, és előfordulhat, hogy nagyon mélyről fakadnak. Ezeket különös módon a hatalmas belső zavarodottság és küszködés epizódjai követhetik. Az intenzív belső munka ezen időszakai azért jelennek meg, mert többé már képtelenek vagyunk tolerálni a negativitást. Most, hogy nagyobb tudati erővel rendelkezünk, immár képesek vagyunk lenyúlni, és foglalkozni a mélyebb tudatszinteken jelentkező problémákkal. …
    A folytonos önátadás elnyújtott időszakai után a nagyszerű derű és béke pillanatai szintén átderenghetnek…'

    Elismerés (a HARAG c. fejezetből - 125-126. old. )

    'A jó kapcsolat egyik legnagyobb titka az elismerés. Abban, ahogy mások viselkednek velünk, mindig ott egy rejtett ajándék. Még ha ez a viselkedés negatívnak tűnik, akkor is ott van benn valami számunkra. Ez gyakran csak egy jelzés, hogy valamire figyeljünk oda jobban. Tegyük fel, hogy valaki ostobának nevez minket. Természetes reakciónk a harag, ám használhatjuk ezt a haragot építően is: 'Mire szeretné ez a személy felhívni a figyelmemet?' Ha feltesszük magunknak ezt a kérdést, talán rájövünk…
    Ha következetesen így járunk el, észrevesszük, hogy az életünkben mindenki tükörként működik. Az emberek tényleg visszatükrözik azt, amit magunkban elmulasztunk elismerni. Rákényszerítenek, hogy egy pillantást vessünk arra, amivel foglalkoznunk kell. Vajon kicsinyes énünk melyik oldaláról kell lemondanunk? Ez azt jelenti, hogy a harag feloldásának érdekében kitartóan el kell engednünk a büszkeséget, hogy hálásak lehessünk a folyamatos fejlődési lehetőségekért, amelyekkel a hétköznapok során találkozunk.
    Hogy ezt megtehessük, ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy magunkat vagy másokat rossznak kiáltsunk ki. …
    Kellemetlen helyzeteinkből gyakran verekedjük ki magunkat úgy, hogy rossznak bélyegezzük saját magunkat vagy a helyzetet.
    … a helytelenítés eszközével élni nem más, mint tagadni saját választási szabadságunkat. …
    Az elismerés egyszerű mechanizmusával lehetséges, hogy akár napokon belül drámai mértékben átalakítsuk kapcsolatainkat. Az elismerésnek nem szükséges a külvilágban megtörténnie, elegendő, ha bennünk lezajlik. Megvizsgálva kapcsolatainkat, feltehetjük a kérdést: bennünk'Van-e valami, amit nem sikerült elismernem azokban, akikkel napi kapcsolatban vagyok?'
    Tanulságos ismerőseink közül olyasvalakit választani, akiről úgy véljük, hogy sokat bírál minket és magunkban megfigyelni, miben mulasztjuk el méltányolni őt. Adjunk fel minden negatív érzést vele kapcsolatban, és szavazzunk neki bizalmat, megerősítve azt, hogy értéket képvisel számunkra. Ez az érték lehet egyszerűen annyi, hogy ösztönzi érzelmi fejlődésünket. Egy zsémbes hitves vagy egy mogorva szomszéd valamit mondani próbál nekünk, és szinte mindig annak az elismerését hiányolja az efféle helyzetekben, amivel az életünkhöz hozzájárul. Mihelyt az értéket elismerjük, a kötekedés is elmarad.'

    a SZERETET fejezetből - 167-168. old.

    'Bizonyos értelemben senki sem tud más lenni, mint amilyen. A szeretet ismeri ezt az igazságot, és nem ölt magára álláspontokat. A szeretet másokkal kapcsolatban inkább a pozitívat gyarapítja, mintsem a fogyatékosságokat, hiszen az élet minden kifejeződésben annak jóságára összpontosít. A feltétel nélküli szeretet az a szeretet, amely semmit sem vár másoktól. Amikor szeretetteljessé válunk, nincsenek kikötéseink vagy követeléseink mások felé, hogy milyeneknek is kellene lenniük annak érdekében, hogy szerethessük őket. Szeretjük őket, nem számít, milyenek. Még akkor is, ha utálatosak!
    … Feladtunk minden tudatos és tudattalan elvárást másokkal szemben.
    A szeretet a lényegre és - ennek következtében - mások szeretetreméltóságára világít rá, mivel a szeretet a szívet nyitja meg. Az észlelés helyett, amely csupán észlel, a szív tud. Az elme gondolkodik és érvel, a szeretet viszont tud és kitart. Így még ha az emberek követnek is el hibákat, mi akkor is szeretjük őket. A gondolatok mondanak egyvalamit, ellenben a szív mást mesél nekünk. Az elme lehet kritikus, és lehet, hogy nem ért egyet, ám a szív szeretetteljes, történjék bármi is. A szív nem terheli feltételekkel azt, ami 'odakinn' van.
    A kulcs ahhoz, hogy a szeretetet feltétel nélkülivé tegyük, a megbocsátásra való hajlandóság. Megbocsátással az eseményeket és az embereket új összefüggésben látjuk, egész egyszerűen úgy, hogy inkább csak korlátozottak, mintsem rosszak vagy nem szerethetők. Alázattal hajlandók vagyunk lemondani a múlt eseményeivel kapcsolatos észrevételeinkről. Csodáért imádkozunk, hogy a szituációról vagy a személyről az igazságot meglássuk, és feladhassuk az összes véleményünket az üggyel kapcsolatban. Megvizsgáljuk azt a nyereséget, amelyet egy korábbi esemény kapcsán tett észrevételeinkből húzhattunk, és elengedjük a legapróbb fizetséget is: az önsajnálatot, a 'nekem van igazam', a 'tévedtem' és a neheztelések élvezetét.
    Végül magát a megbocsátás gondolatát is feladjuk. Hiszen megbocsátani valakinek magában hordozza azt, hogy még mindig hibásnak látjuk a személyt vagy a szituációt, így ennek következtében a megbocsátás szükségét is. Az igazi megbocsátás azt jelenti, hogy tejes mértékben elengedjük, hogy ezen a módon tekintsünk rá. Amikor az észlelésmódunkat maradéktalanul feladjuk, és minden ítéletet elengedünk, az egész helyzet átszellemül, és az illetőt immáron szeretetre méltónak látjuk. Miután minden ítélet valójában önbírálat, a folyamat során magunkat szabadítjuk fel. … Láthatjuk, hogy mindenki, aki a szeretet törvényét megszegi, valójában egy társadalmi hitrendszer, illetve a kor elvárásainak az áldozata.'

    Gondolataink forrása, külső források, Hitrendszerek… - az Apátia és depresszió fejezetből (67. old)

    'Ha szemügyre vesszük gondolataink forrását, beazonosíthatjuk azok eredetét, és felhagyunk az önteltséggel, hogy azok a 'mieink' (és ennek következtében szentek és sérthetetlenek), akkor észrevesszük, hogy tekinthetünk rájuk akár tárgyilagosan is. Láthatjuk, hogy forrásuk gyakran kora gyermekkori neveltetésünkből, a családtól, valamint a tanárainktól ered, illetve olyan információmorzsákból, amelyeket a játszótársaktól, az újságokból, a filmekből, a televízióból, a rádióból, a templomban, a regényekből vagy az érzékszerveinktől automatikusan érkező jelekből szedtünk fel. Mindez akaratlanul történt, anélkül, hogy tudatosan választottunk volna. De ide kell sorolnunk tudatlanságunkat, tájékozatlanságunkat, ártatlanságunkat, naivitásunkat és magát az elme természetét is, ami mind hozzájárult ahhoz, hogy a világban uralkodó negativitás és szemét elegyévé váljunk. Ráadásul arra a következtetésre jutottunk, hogy mindehhez személyes közünk van. De minél tisztábban látunk, annál inkább elkezdünk ráébredni arra, hogy VAN VÁLASZTÁSUNK. Felhagyhatunk azzal, hogy hatalommal ruházzuk fel az elme gondolatait. Elkezdhetjük megkérdőjelezni őket, és kideríthetjük, hogy van-e bennük igazság.'

    ELVÁRÁSOK ELENGEDÉSE - Kapcsolatok / Pozitív érzések fejezetéből (240-243. old)

    Ha azért gyakorlunk nyomást másokra, hogy elérjük, amit szeretnénk, akkor ösztönösen ellenállnak, hiszen kényszeríteni próbáljuk őket. Minél inkább erőltetjük, annál jobban ellenállnak. Még ha félelemből tényleg engednek is a követeléseinknek, azt mégsem belső elfogadásból teszik, és később csak elveszítjük mindazt, amit nyertünk. Ez a kényszerrel szembeni ellenállás mindannyiunkban megvan, mi pedig választhatunk, hogy tudatosítjuk-e ezt a tudattalanul zajló működést, vagy elkerüljük a tudatosítást azáltal, hogy kifogásokat és hihetőnek tetsző magyarázatokat gyártunk. …
    Egy másik módszer az, hogy elengedjük azokat az érzéseket, amelyek ahhoz fűződnek, amit másoktól akarunk, és szélnek eresztjük a nyomást, amit elvárás és vágy formájában a másikra gyakorolunk. Ezáltal hagyunk számára elég pszichés teret ahhoz, hogy egyetértő legyen, sőt, akár ahhoz is, hogy magától kezdeményezze az áhított végkimenetelt, amit egyébként is szerettünk volna. …
    Elsőként vizsgáld meg, hogy titkon milyen érzéseket táplálsz a másik iránt egy adott helyzetben. Feltételezd, hogy a másik személy tisztában van ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel. Majd képzeld magad a helyébe, és figyeld meg, te hogyan reagálnál. Látni fogod, hogy valószínűleg pontosan úgy viselkedik, ahogy a helyében te is viselkednél.
    A cél az, hogy addig folytasd a megjelenő érzések elengedését, amíg az üggyel kapcsolatban pozitív érzelmi-gondolati állapotban nem találod magad. Mihelyt pozitív állapotban vagy, nézd meg, hogyan reagálnál a másik helyében, aki tudatában van ezeknek az új, pozitív érzéseknek. Valószínű, hogy a viselkedése éppen az elvárásaidnak megfelelően fog változni. Időbeli csúszás előfordulhat, de ha figyelsz, a változás valószínűleg bekövetkezik. Ha mégsem, a helyzet akkor sem zaklat fel többé. Az 'elégtétel' néha elmarad, ám ekkor is elmondhatjuk: 'Itt volt az ideje, hogy törlesszek valamit az Univerzumnak.' Ami azt illeti, a valódi nagyságnak az is része, hogy tudjuk, a jó tettért cserébe olykor nem jár semmi.
    A gondolataink és érzéseink hatását a világ irodalma a karma törvényének hívja, vagyis 'azt kapod, amit adsz', 'ki mint vet, úgy arat'. Gyakran az időbeli késedelem miatt nem látjuk ennek a törvényszerűségnek a működését. …
    Elvárásainkkal és nehezteléseinkkel gátoljuk azt, hogy megkapjuk másoktól, amit szeretnénk. Nagyon hathatós a másokkal szemben támasztott elvárásainkat még azelőtt feladni, hogy konkrét helyzetbe kerülnénk velük. Az érzelmek valójában mások kényszerítésére és akartunk rájuk erőltetésére irányuló finom próbálkozások, amelyeknek ők tudattalanul ellenállnak. Azzal tudunk elégedettséget teremteni a kapcsolatainkban, ha szeretetteljesen elképzeljük a lehető legjobb végkimenetelt. Bizonyosodjunk meg afelől, hogy az mindkét fél számára kölcsönösen előnyös: vagyis mindkét fél nyer. Engedd el az összes negatív érzést, és egyszerűen tartsd ezt a képet az elmédben. Azáltal tudhatjuk, hogy igazán átadtuk-e magunkat, hogy mindkét eshetőség megnyugvással tölt el; az is rendben van, ha megtörténik, és az is, ha nem. Az önátadás tehát nem jelent passzivitást. Sokkal inkább azt, hogy pozitív módon vagyunk aktívak.
    Ha átadtuk magunkat, többé nem szorít az idő sem. A frusztráció abból ered, hogy azonnal akarunk valamit, ahelyett, hogy engednénk, hogy természetes módon, a maga idejében történjék meg. A türelem az elengedés automatikus mellékhatása, és mindannyian tudjuk, milyen könnyű türelmes emberekkel kijönni. Vedd észre, hogy a türelmes emberek a végén többnyire meg is kapják, mamit akarnak.
    Az elengedéssel kapcsolatos főbb ellenállások egyike az az illúzió, hogy ha elengedjük az akarást és az elvárásainkat, akkor nem kapjuk meg azt, amit akartunk. Attól félünk, elveszítjük, ha nem helyezzük azt folyamatosan nyomás alá. Az elme úgy véli, hogy a szerzés módja az akarás. Ám ha megvizsgáljuk ezt a kérdést, láthatjuk, hogy az események a döntéseinkből, valamint a szándékainkon alapuló választásainkból következnek . Amiben részünk van, az ezeknek a választásoknak az eredményeként jelenik meg - még akkor is, ha tudattalanul választottunk -, nem pedig annak eredményeként, amiről azt gondoljuk, hogy akarjuk. Ha elengedjük az akarás nyomását, akkor szabadon hozhatunk bölcsebb döntéseket.
    Azt gondoljuk, hogy a boldogságunk az események irányításán múlik, és hogy a tények dúlnak fel minket. Valójában az e tények kapcsán felmerülő érzéseink és gondolataink okozzák a zaklatottságunkat. A tények önmagukban semleges dolgok. Az általunk nekik tulajdonított hatalom pedig az elfogadó vagy nem elfogadó hozzáállásunk és az általános érzelmi állapotunk függvénye. Ha megrekedtünk egy érzésben, az azért van, mert titkon még mindig azt hisszük, hogy az majd megvalósít számunkra valamit.

A SZÁNDÉK EREJÉRŐL, ILL. HASZNÁLATI MÓDJÁRÓL KRYON SEGÍTSÉGÉVEL
    A SZÁNDÉKnak rendkívül nagy ereje van a mai időkben, és talán meg kellene állnunk s végiggondolnunk, hogy miképp is élünk vele a mindennapokban. Akik megértik az új világképet, vagyis, hogy 'Isten társai vagyunk', azok tudják, hogy a SZÁNDÉK és a Felsőbb Énnel mint társsal való együttes teremtés csodákra képes személyes életünkben, mert alapvetően mi formáljuk életünket s teremtjük meg saját valóságunkat. Ráadásul még a körülöttünk lévőknek is segítünk ezáltal, mint azt érzékletesen ábrázolja a 'kátrányos gödör' példázata Kryon 1995-ös ENSZ-beli közvetítésében. A SZÁNDÉK segít megítélni, mi igaz, és mi nem; segít elérni a békét a félelmen túllépve. Ha elfogadod az összes félelemkeltő híresztelést, amelyet megpróbálnak elhitetni veled, az azt jelenti, hogy teljesen elherdálod új hatalmadat. Így szeretnéd leélni az életed hátralévő részét?

    … Mondjuk szembekerülsz egy váratlan kihívással. Fennáll a lehetősége, hogy elveszíted az otthonodat, állásodat, vállalkozásodat vagy életed más fontos összetevőjét, s úgy tűnik, hogy ezt nem tudod befolyásolni. Ám pontosan ezek azok a helyzetek, melyekben a Szellem együttműködésre és a társteremtő szándék alkalmazására buzdít bennünket. Az 'együtt' a lényeges pontja az egésznek. Az emberek egy része ahelyett, hogy elfogadná a Szellem új adományát, félelemmel reagál az ilyesfajta kihívásokra. Hangosan kimondják: 'Úgy félek! Nekem soha semmi nem sikerül! Megint egy újabb szörnyűség fog érni!' És tényleg! Biológiai szervezetünk, a bolygó, az összes elem körülöttünk hallja az emberi SZÁNDÉK erőt sugárzó kérését. Mi volt a kérés? Hogy ne sikerüljön, hogy még egy újabb szörnyűség történjen. Ez a hangosan kifejezett szándék; és a fizikai világegyetem (nem a spirituális Felsőbb Én) mindent megtesz, hogy megvalósítsa ezt a hatalmas erejű emberi szándékot. 'Lee, azt mondod, hogy szavainkkal idézzük elő saját balsorsunkat?' Igen, teljes mértékben! ' Ügyelj arra, hogy mit mondasz! Figyelj oda, hogy mi a szándékod magaddal kapcsolatban!

    Legközelebb, amikor szembekerülsz egy fontos kihívással, melytől annyira félsz, hogy még a tenyered is megizzad tőle, próbáld meg a következőket:
    1. Azonnal vizsgáld meg, hogy metafizikai szempontból miért történik veled az, ami. Mi a benne rejlő lecke? Miért most? Mit jelent ez mélyebb értelemben? (Majdnem mindig van valami nyilvánvaló válasz.)
    2. Meditálj, és teremts BÉKÉT, túljutva a félelmen. Ezzel kezdjed. Ne foglalkozz még a gonddal, ne próbálj megoldást találni. Találj békére először! A béke adománya rendelkezésedre áll, ha folyamodsz érte, és így megteremtheted belső békédet!
    3. Várj legalább 3 napig, mielőtt bármilyen lépést teszel az ügyeddel kapcsolatban.
    4. Vállald a felelősséget a helyzetért. Értsd meg, hogy annak idején, amikor 'Isteni Elmével' rendelkeztél, te tervezted meg a magad számára ezt a próbatételt. Felsőbb Éned akarta, hogy átéld ezt a tapasztalatot, és most itt van, ahogy tervezted. A feladattal egy időben - mélységes interdimenzionális bölcsességedből merítve - ' megtervezted a megoldást is!
    5. Végül fordulj Isteni társadhoz, és kezdd el megteremteni a megoldást, amelyet megterveztél. Amikor nekifogsz, ne szabd meg társadnak, Felsőbb Énednek, hogyan oldja meg kérdést. Ehelyett vizualizáld, hogy a gond megoldódott, győztes-győztes megoldást hozva minden résztvevő számára.


    A hiányzó híd példázatában Henrik egy szakadék felé tart nagy sebességgel. A régi hidat, mely átvezetett fölötte, lebontották. Azt a tanácsot kapja, hogy haladjon tovább, de ő nagyon fél amiatt, hogy a híd nincs már a helyén. Már éppen odaérne a szakadék szélére, amikor új útra terelik, mely egy vadonatúj hídon vezet át. Az új híd építését nem lehetett látni a régi útról, melyen Henrik nap nap után közlekedett. Nem látta az új hidat épülni, és most ámultan nézi szépségét és lenyűgöző méreteit, amint feléje robog. A gondja egy szempillantás alatt elszállt! Rájött arra is, hogy az új hidat a régi lebontása előtt jóval korábban elkezdték építeni, és sokkal-sokkal korábban, mint ahogy ő belefogott a társteremtésbe gondja megoldására. Gondoljátok át ezt.
    1997 végén Kryon elkezdett üzenetet küldeni az aranytálcáról. Ezzel földi gondjaink megoldására ajánlott egy újabb vizualizációt. Kryon azt mondja, az aranyangyal (Felsőbb Éned) egy aranytálcát tart a kezében, s azon minden gond és feladat összes megoldása rajta van, mellyel összetalálkozhatsz életed során! Hasonló ez az iskolai tesztekhez, ahol minden feltett kérdésre a válaszokat is előre megadták a kérdésfeltevők. Éppígy a válaszokat és megoldásokat életed kihívásaira Felsőbb Éned már jóval az általad feltett kérdés előtt ismeri.

    Milyen érzés tudni, hogy nem kell erőlködnöd és megoldásokat létrehoznod az előtted álló feladatokhoz? Milyen érzés tudni, hogy a tökéletes isteni megoldás elérhető a számodra, melyet ugyanúgy te terveztél, mint magát a feladatot? Elképesztő? Az bizony! Túl különös ahhoz, hogy igaz legyen? Több ember fedezte fel már magának az isteni megoldásokat, semmint hogy szerencsés véletlennek lehetne tartani őket. Nagyon is valóságosak, és az Isteni Szeretet részei. A SZÁNDÉK a kulcs, és az szándék, meg az Isteni társként való teremtés feltárja az aranytálcán sorakozó csodálatos megoldásokat a mindennapok kérdéseire.

    Részlet a Kryon sorozat IV. kötetéből
DAVID R. HAWKINS: A VALÓDI ÉN HATALMA C. KÖNYVÉBŐL - 1. rész
    -Mit tehetünk, amivel tényleges segítségére lehetünk a világnak?
    - Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak c. könyvből néhány gondolat:
    Néha különleges kívánságaik is voltak, s ezt mindig a következőképpen fejezték ki: 'Amennyiben a javamat és minden létező javát szolgálja.'

    Mindennek van célja a világmindenségben. Nincsenek rosszul sikerült dolgok, kudarcok, balesetek. Csupán arról van szó, hogy mi, emberek nem értjük a jelenségeket.

    Mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, akármilyennek született, s ezt csiszolni, formálni kell.

    Szerintük az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.
RICHARD BACH: SEMMI SEM VÉLETLEN c. könyv epilógusából
    'A nehézségeknek az egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket. Hát nem ez az emberi természet titka? Hogy a korlátokra fittyet hányva bizonyítsa korlátlan szabadságát.
    Nem a kihívás teszi próbára az embert, nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk, és mivé leszünk, hanem az a MÓD, ahogy szembenézünk a kihívásokkal, hogy egyetlen fellobbanó gyufalánggal megsemmisítjük-e a roncsot, vagy lépésről lépésre haladva újraépítkezünk belőle, míg újra kivívjuk szabadságunkat. ...
    A gondok célja, hogy felülkerekedjünk rajtuk. A szabadság célja a bizonyítás. És AMIG HISZÜNK AZ ÁLMAINKBAN, NINCS SEMMI, AMI A VÉLETLEN MŰVE LENNE.'

DICK SUTPHEN: JÓSKÖNYV C. MŰVÉBŐL

    ELMÉNK BÉKÉJE

    A konfliktus abból származik, hogy olyasmire vágyunk, amit nem kaphatunk meg. Elménk békéjét legbiztonságosabban akkor érhetjük el, ha örömmel adunk, elvárások nélkül, és nem ragaszkodunk ahhoz, amit adunk.
    Önmagunkon kívül senki más nem adhatja meg nekünk azt - tanácsot vagy anyagi javakat -, ami meghozza számunkra a tartós békét és a megelégedést. Elménk békéje nézőpont kérdése. Attól függ, ahogyan szemléljük azt, amit teszünk, és azt, ami az életünkben történik. Mi, és csakis mi dönthetjük el, hogy életünket ellenséges darabokként vagy békés, harmonikus egészként éljük-e meg.
    A metafizikusok úgy tartják, hogy a béke - ajtó Isten belső királyságához. Ettől a pillanattól kezdve álljunk meg időnként a nap minden szakában, és éljük át a békét! Lélegezzünk mélyeket, és lazuljunk el néhány percre; érezzük át a nyugalmat! Kérdezzük meg magunktól: 'Mi hiányzik, ebben a pillanatban?' Mindezt minél többször végezzük el, annál nagyobb békesség fog eltölteni bennünket. Nézzük meg életünknek azokat a dolgait, amik a zavart okozzák, s töprengjünk el rajta, hogyan hagyhatnánk fel a kritizálással és mások hibáztatásával! Mondjunk le az elismerés és a kontroll iránti elvárásainkról! Fogadjuk el azt, ami van, s határoljuk el magunkat a negatívumoktól; engedjük azokat leperegni magunkról anélkül, hogy eközben hatást gyakorolnának ránk!

    AZ IDŐ

    Legnagyobb kincsünk, amink csak létezik: az idő. Az időt vagy "töltjük", vagy "pazaroljuk". Az idő eltöltése azt jelenti, hogy építő jelleggel használjuk fel, hasznosan; optimális esetben oly módon, hogy az kielégít bennünket. Az idő eltöltése hajthatja a vizet sikerünk malmára, lehet egy jó barátainkkal eltöltött vacsora, vagy egyszerűen üldögélhetünk édes semmittevésben is. Az elpazarolt idő azt az időt jelenti, amikor olyan emberekkel vagyunk kénytelenek együtt lenni, akiket nem kedvelünk. A haszon nélkül végzett munkára fordított idő szintén elfecsérelt idő. Az idő a legértékesebb mindazok közül, amivel csak rendelkezünk. Amikor hagyjuk, hogy mások pazarolják az időnket, azt engedjük meg neki, hogy ellopják az életünket. Valamennyiünknek 1440 percünk van naponta, de ez az idő örökre elvész, hacsak nem fordítjuk a jövőre - tanulással, tapasztalatszerzéssel, üzleti kapcsolatok kiépítésével, vagy magánéletünk tökéletesítésével.

    Nem kell megfelelnünk mások követelményeinek. Csakis saját értékítéletünk határozza meg, hogy úgy töltsük el az időnket, ahogy akarjuk. Hogy miként döntünk időnk eltöltésének módjáról, az teljes mértékben azon múlik, hogy milyen minőségű életre és mennyi sikerre vágyunk.

    A BOLDOGSÁG KERESÉSE

    Elszántan keressük a boldogságot, de hogyan találjuk meg? A boldogság belőlünk fakad, természetes eredménye annak, amit az életben csinálunk. Minél több örömöt árasztunk másokra, annál többet kapunk vissza belőle. Ha az, amit csinálunk, nem hozza meg azt az örömet és boldogságot, amire vágyunk, akkor ideje, hogy változtassunk megközelítési módunkon. Hagyjunk fel a kereséssel! Hagyjunk fel a vágyakozással! Csak adjunk! Gyakoroljuk a kedvességet! Osszuk szét magunkat! Adjunk elvárások nélkül, és százszorosan fogjuk visszakapni! Az életben minden visszatér hozzánk.
    Félelmünk és bizonytalanságunk alatt megbúvó valódi természetünk merő öröm. Nem valami kívülálló dologról van szó, amit el tudunk érni; bennünk van, de már elfelejtettük a lényegünket, amik vagyunk, és amik lenni akarunk.
    Amikor összevetjük saját boldogságunk mértékét azzal, amit valaki más boldogságaként érzékelünk, elégedetlenek leszünk; de az összehasonlítás énünkből fakad, és mindig felületes. Nem tudhatjuk, hogy mások hogyan viszonyulnak saját életükhöz. Mindenki különleges. Lehet, hogy az, akiről mi úgy látjuk, hogy maradéktalanul boldog, semmit sem képes annyira élvezni, mint mi, ha egy tavaszi virágot nézegetünk. Ha abbahagyjuk az összehasonlítgatást, át fogjuk élni saját örömteli lényegünket.

    TUDATOS ELKÜLÖNÜLÉS

    A megoldáshoz nem kell kiküszöbölnünk a problémákat. Gyakran elég a nézopont megváltoztatása. Ha a probléma többé nem hat már ránk, akkor problémánk sincs többé, bár kívülrol szemlélve a dolgot, semmi sem változott. Amikor bosszankodunk, mert valaki verbálisan bántott bennünket, ez azért van, mert nem vagyunk képesek felvilágosult módon elkülöníteni a dolgokat. Nem az hat ránk, amit valaki mond vagy tesz – fizikai eroszak híján -, hanem csak az arra vonatkozó gondolataink gyakorolnak ránk hatást, amit a másik mondott. Miért hagyjuk, hogy a másik ember egyensúlyhiánya ránk is hasson? Miért kellene megengednünk, hogy egy vadidegen ember problémája bennünk is problémát okozzon? Ha elfogadjuk, amit mások mondanak, csak magunkat sértjük meg. Tételezzük fel, hogy a hozzánk legközelebb álló személy legtöbbször melegszívuen és szeretetre méltóan viselkedik. Élvezzük a vele való együttlétet, viszont ugyanez az ember lehet önzo, énközpontú is. Amikor vele vagyunk, tudatosan elkülönülünk, engedjük a negatívumokat átfolyni magunkon anélkül, hogy azok hatással lennének ránk. Ennek a személynek joga van mogorvának lenni, nekünk pedig arra van jogunk, hogy ez ne legyen ránk is hatással. A helyzeten belül semmi sem változott meg, kizárólag a mi hozzáállásunk, szemléletmódunk.

    ISMERJÜK FEL A CSODÁT!

    Csodákkal vagyunk körülvéve, ha van idonk észrevenni oket ahelyett, hogy átrohanunk az életen, kizárólag a célunkat tartva szem elott. Minden üzenetet hordoz, minden szól hozzánk, ha készek vagyunk a meghallgatásra. Kérdéseinkre megtalálhatjuk a választ egy újságcikkben, egy autó szélvédojére ragasztva, vagy egy felho formájában. Egy gyermek szavai is világos megfigyeléssé kristályosíthatják problémánkat.
    A fokozódó ismeretek - szintén csoda - újabb csodák felé vezetnek bennünket.
    A csoda felismerésének titka: MEGNYíLNI A RÁNK VÁRÓ CSODÁK FELÉ.
    A csoda a miénk, kérjük! Kérjük és kapni fogunk! Legyen ez a csoda felé vezeto útunkon az elso lépés! A felé a csoda felé, amely megváltoztatja az életünket!

    INTEGRÁCIÓ

    Még az önmagát a legmesszebbmenokig megvalósító ember is lehet néha ideges, szoronghat, lehet buntudata, de nem szégyelli, hogy ezeket az érzelmeket átéli. Nem szakad el annyira az élettol, hogy megszunjön félni. Egyszeruen kritika nélkül átéli ezeket az érzéseket, azok különösebb felcímkézése nélkül; anélkül, hogy ellenszegülne nekik. Nem tiltakozik az ellen, hogy átélje oket.
    Magunk, vagy mások hibáztatása nem lehet felszabadító jellegu, csakis teher lehet. Sohasem válhatunk teljessé, ha belülrol valamilyen konfliktus megoszt bennünket. A felszabadulás azzal kezdodik, hogy elfogadjuk magunkat és másokat olyannak, amilyenek vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem változhatnánk, vagy hogy ne javulhatnánk meg. Azt sem, hogy figyelmen kívül hagyjuk a hibákat.
    Egyszeruen vegyük tudomásul, ami van, anélkül, hogy rontanánk rajta, majd lépjünk tovább, és éljük az életünket! Az ELFOGADÁS az alapja valamennyi pozitív változásnak.

    A SZABADSÁG KORLÁTAI

    Ha az érzelmek uralnak bennünket, aggódunk, hogy mások hogyan vélekednek rólunk, vagy ragaszkodunk valamilyen káros szenvedélyhez - nem vagyunk szabadok. Az önmagunktól való magszabaduláshoz felül kell emelkednünk ezeken a dolgokon úgy, hogy megértjük saját hatalmunk természetét. Meditáljunk el az illúziók láncolatán, ami megakadályoz bennünket abban, hogy mindaz legyünk, aki és ami lenni szeretnénk. Továbbá azon is, hogy miként szakíthatnánk meg ezt a láncolatot! Ez a láncolat létezik, hiszen mi hoztuk létre, miként tapasztalataink egész világát is. Mi, a teremtok, hatalommal rendelkezünk, varázseronk van! Megteremthetjük a menyországot és a poklot, az örömöt és a bánatot, a sikert és a kudarcot, és abba is hagyhatjuk a teremtést. Abbahagyhatjuk a háló szövögetését, ami bennünket ejt csak foglyul. Elhatározhatjuk, hogy úrrá leszünk indulatainkon, felhagyunk szenvedélyeinkkel, és megszabadulunk ostoba félelmeinktol.

    HOZZÁÁLLÁS

    Tisztában kell lennünk azzal, hogy az a mód, ahogyan egy adott helyzetet átélünk, sokkal fontosabb lehet annál, mint ami valójában végbemegy. Amikor egy helyzetet tolmácsolunk, és kialakítjuk meggyozodésünket, ez a meggyozodés fog befolyásolni bennünket anélkül, hogy tudatosan is akarnánk. Az érzelmek - mint a félelem, a harag vagy a buntudat - mind az értelem és test kölcsönhatásának az eredémnyei, akárcsak a többi negatív érzés. Míg a félelem és a harag a túlélési ösztönbol fakad, addig a buntudatot teljes mértékben az ember találta ki; azoknak az ítéleteknek és becsléseknek az eredménye, amelyek társadalmi elvárásainkra, szokásainkra és értékeinkre épülnek. Mindamellett szüntelenül arra kell törekednünk, hogy ezeket a negatív érzéseket elkerüljük.
    Számos tanulmány szól arról, hogy az optimisták sokkal kevesebbet betegeskednek, mint a pesszimisták, mivel ok sokkal eredményesebben meg tudnak küzdeni problémáikkal, s kevesebb stresszbol származó tünetük is van. Tuzzük célul magunk elé, hogy csökkentjük a bennünk lévo stresszt, és sokkal vidámabban, derusebben fogjuk szemlélni az életet!

    A VONZÁS TÖRVÉNYE

    Amire figyelmünk irányul, oda áramlik energiánk is. Azt vonzzuk, amik vagyunk, és amire koncentrálunk. Ha negatívak vagyunk, negatívan érzékelünk. Ha szeretettel vagyunk tele, szeretetet érzékelünk. Csak azokat a tulajdonságokat vonzhatjuk, amelyek bennünk is megvannak. Ha békére és harmóniára vágyakozunk az életünk során, úgy magunknak is békéssé és harmónikussá kell válnunk.
    Tökéletesen tisztában vagyunk-e azzal, hogy mire vágyunk a következo területeken: 1. Legfontosabb kapcsolatunkban; 2. Szexuális életünkben; 3. Családunkhoz fuzodo kapcsolatunkban; 4. Baráti kapcsolatainkban; 5. Életpályánkon; 6. Sikereinket tekintve; 7. Anyagi helyzetünkben; 8. Önkifejezés terén; 9. Kikapcsolódás során; 10. Lelki életünkben?
    Ha nem vagyunk boldogok életünk valamely területén, megvan bennünk a képesség a Vonzás Törvényének alkalmazására, hogy a kívánt változások megvalósuljanak. Több pozitív energiát kell arra a területre irányítanunk. Jobban kell bíznunk az eredményekben. Esetleg még saját magunkat is meg kell változtatni úgy, hogy visszatükrözzük az átélni vágyott minoséget.

    EGYENSÚLY

    A kemény munkát egyensúlyozzuk ki játékkal! Ha jó eredményeket érünk el olyasmiben, amit szívesen csinálunk, akkor sokszor nehezen tudunk csak elszakadni munkánktól, mint például a testgyakorlás, családunk, hobbijaink vagy lelki igényeink kielégítése kedvéért. De ez az egyensúly igen lényeges a jó közérzet szempontjából. Megteremtése kerüljön központi helyre! Ha megengedjük magunknak, hogy kizökkenjünk az egyensúlyból, akkor a dolgok rosszul fognak menni azon a területen, amit elhanyagoltunk. Amennyiben kapcsolatunkat feláldozzuk karrierünk oltárán, akkor minden valószínuség szerint sokszor fog fájni a fejünk miatta, s ez vissza fog hatni, elobb vagy utóbb karrierünkre is. Ha nem táplálkozunk megfeleloen, és elhanyaguljuk a testgyakorlást, egyszer csak megbetegszünk, s ez kihat majd életünk egyéb területére is.
    Meditáljunk el életünk egyensúlya iránti szükségletünkön! Mely dolgaink nincsenek egyensúlyban? Mit tehetünk az egyensúly megteremtéséért? Hogyan válik majd javunkra ez az egyensúly?

    ELENGEDÉS

    Hagyjuk tovatunni mindent, ami már nem hasznos és célszeru, és mindezt megbánás vagy ellenkezés nélkül! Ez jelentheti a boldogtalan gyermekkort, könyveket, filozófiát, öltözködést, vallást, életmódot vagy klubtagságot. Azáltal, hogy megválunk valamitol, ami már haszontalan a számunkra, felszabadítjuk önmagunkat, és belevághatunk egy újabb tanulási folyamatba anélkül, hogy a réginél leragadnánk. Éljünk a pillanat örömének!
    Ha elengedjük, ami már nem szolgál bennünket, kaput nyitunk az új élmények felé. Ám túlságosan gyakran találjuk fontosnak a biztonságot, és a félelem meggátol bennünket abban, hogy továbblépjünk. Nietzsche falán a következo szavak voltak olvashatók: ‘Élj veszélyesen!’ Azt mondta, azért, hogy emlékeztessék rá: borzasztóan fél.
    Meditáljunk el azon, hogy életünk mely aspektusaihoz ragaszkodunk, bár azok már nem szolgálják javunkat! Gondoljuk végig: mi lenne, ha szakítanánk velük, és továbbhaladnánk a magunk természetes irányában, s szabadon fedezhetnénk fel bármely jövobeli tanulási élményt, amiben örömmel veszünk részt!

    SIKER

    Mit jelent számunkra a siker? Egyesek számára jólétet, másoknak a munkájukban elért sikert, vagy elismerést - megint csak mások személyes szabadságukkal vagy ismereteik mennyiségével mérik a sikert. Optimális esetben a valódi siker mindezeknek az összessége, szeretetteljes kapcsolatokkal vegyítve.
    Sokan úgy vélik, el lehet érni a sikert, ha egy bizonyos dolgot elsajátítunk, kezdeményezünk egy adott dolgot, vagy ha megfelelo kapcsolatokkal rendelkezünk a saját szakterületünkön. A statisztika szerint ezek egyike sem igaz. A siker 90 %-ban a befektetett energia, lelkesedés, önbizalom és önfegyelem eredménye.
    Eloször is: pontosan kell tudnunk, hogy mit akarunk. A szellemi energia a tanuláshoz, a számításokhoz és az emlékezéshez kell. A megújulás kulcsa a fizikai energia. A lelkesedés általában abból ered, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. Legfontosabb tényezo mindahány közül valószínuleg a gyozelembe vetett hit. Úgy cselekedjünk, hogy büszkék lehessünk magunkra, és sohase tegyünk olyasmit, ami bármilyen módon csökkentheti az önbecsülésünket! Az önfegyelem a cselekedeteinkben megvalósított elhatározást és állhatatosságot jelenti: hogyan irányítjuk idonket, energiánkat és eroforrásainkat vágyaink megvalósítására. Ez a közös vonás valamennyi sikeres emberben.

    CÉLOK

    Kell hogy legyen valami célunk, vagy valamiféle határozott irány, ami szerint irányítjuk az életünket. Amikor lemondunk az irány megteremtésérol, választunk azzal is, de a nem cselekvés nem választás! Életünk eseményeit tudatalattink indukálja. Ha gondolkodásmódunk negatív, biztosak lehetünk benne, hogy negatív események felé sodródunk. A gondolatok dolglok; ok teremtik a körülményeket tudatalattink programozásával.
    Ha nincsenek céljaink, vagy ha szándékunk nem világos, kezdjük el annak vizsgálatát, amit szívvel-lélekkel csinálunk - olyasmit, amit játszva csinálunk, és nem érezzük munkának. Ne legyünk feltétlenül logikusak keresgélés közben! Amikor sikerült tisztáznunk, hogy mit akarunk, minden a helyére fog kerülni. Ha egyszer elköteleztük magunkat valamilyen irányban, akkor a dolgok szinte maguktól kezdenek el történni. A siker kulcsa, hogy hatalmas érzelmi töltéssel éljük ezt át, minden bizonytalankodás nélkül. Minél nagyobb ez az érzelmi töltésünk, annál több energiát termelünk célunk elérésére.
    Vizsgáljuk meg személyes és munkával kapcsolatos céljainkra irányuló akaratunk egyértelmuségét!

    A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK

    A legnagyobb ajándék, amit egy másik emberi lénynek adhatunk: ha az vagyunk, ami a lényegünk. Jóllehet nem vesszük észre, álarcot viselünk, hogy mögé rejtsük valódi énünket. Valahányszor nem mondjuk ki, amit ki szeretnénk mondani, vagy mosolygunk, holott nem lenne kedvünk erre, vagy úgy teszünk, mintha olyasvalaki lennénk, aki nem vagyunk, álarcot viselünk. Az ok, amiért viseljük: a félelem. Fontos, hogy megtaláljuk, mitol félünk, és megnézzük, hogy milyen árat fizetünk mindezért. Nem mindig szükséges az álarc. Pusztán megszokásból viseljük.
    Több száz ilyen szokványos álarc létezik: a munkamániás álarca segít valamit elkerülni - mondjuk a nemkívánatos társadalmi kapcsolatokat vagy az otthoni intimitást -, a ‘kis szerencsétlen’ álarca állandó beszédtémát biztosít számunkra, és ránk irányítja a figyelmet. A mókás társas lény maszkja segít elkerülni bizonyos dolgokat - a valódi kapcsolatokat vagy az intimitást -, egyúttal elfedi bizonytalanságunkat is. A túláradóan kellemes emberek kényelmetlenül érzik magukat, ha a többiek nem érzik jól magunkat, vagy azért viselik ezt az álarcot, hogy énjüket kivetítsék.
    Amikor éppen oszinték vagyunk, és az álarcunk sincs rajtunk, elfojtás sincsen bennünk. Meditáljunk el azon, hogy miért viselünk álarcot, s legyünk tisztában azzal, hogy az álarc, ami azért jött létre, hogy elterelje a figyelmet a fájdalomról és veszteségrol, az örömrol is elvonja a figyelmet!

    PROBLÉMA - LEHETOSÉG

    Vannak, akik problémáikat problémának tekintik; panaszkodnak, aggodalmaskodnak, újra meg újra verbális formába öntik oket. Minél többet beszélnek problémáikról, annál jobban beprogramozzák a negatív tényeket a tudatalattijukba. Hosszú távon mindez csak tovább bonyolítja a helyzetet.
    Tekintsük problémáinkat lehetoségnek a tanulásra és a fejlodésre! A problémaközpontú és a lehetoségközpontú emgerek közötti egyetlen különbség a hozzáállás. Ha a problémáinkat csupán mint lehetoségeket szemléljük, többé nem lesz problémánk.
    A motívációs tesztek azt mutatják, hogy a siker 15 %-ban függ a tehetségtol, IQ-tól vagy a képességektol, 85 %-ban viszont a hozzáállásnak tulajdonítható. A hozzáállás a különbség a nagy életmuvészek és a többi halandó között.

    A VÉGTELEN SZERETET

    Kapcsolatunk teljessé és tartóssá tételének négy kipróbált és biztos módja van:

    1. Bizonyos dolgokat végezzünk közösen! A tevékenység szilárd alapot nyújt a jó kapcsolathoz. Lényeges azonban, hogy ez ne legyen azonos a szexszel vagy a közös tévénézéssel. Menjünk el hazulról, sportoljunk együtt, legyen valamilyen közös hobbink, járjunk társaságba, vagy csináljunk valami hasznosat!
    2. Végezzük dolgainkat továbbra is jól és természetesen! Az egyéni tevékenység mindkét fél fejlodése szempontjából egyaránt fontos. Tuzzünk ki mindig valamilyen célt magunk elé, ezzel önbizalmunk is meg fog növekedni!
    3. Társalgás. Fordítsunk több idot az oszinte, verbális kommunikációra, osszuk meg valóban ezáltal a dolgokat!
    4. Oldjuk meg nehézségeinket! A kompromisszum és a kölcsönös szembenállás kétségessé teszi a gyümölcsözo, jó kapcsolatot.

    Meditáljunk el kapcsolatunk minoségén, erosítsük és újítsuk meg, amennyire csak tudjuk!

    ALKOTO EREJŰ VIZUALIZÁCIÓ

    Az alkotó erejű vizualizációt használjuk fel arra, hogy vidám, egészséges, teljes személyiségként lássuk magunkat! Íme a legfőbb alapelvek: feküdjünk le, hunyjuk be a szemünket, és lazuljunk el! Manipuláljuk érzéki benyomásainkat oly módon, hogy olyannak képzeljük a valóságot, amilyennek szeretnénk! Transzformáljuk szavainkat és vágyainkat pozitívakká! Ezután mélyítsük tovább ezt a relaxált állapotunkat, alkalmazzunk még intenzívebb benyomásokat! Bővítsük ki részletekkel, mélységgel, stílussal! Mélyedjünk el az élet harmonikus elemeiben, mind a jelenben, mind a jövőben!
    Vizsgáljuk meg utána minden odzkodó érzésünket, ami csak felmerül a vizualizációs kísérlet közben! Támogassuk vizualizációnkat pozitív, jelen idejű megerősítésekkel, mint pl.: 'Elfogadom önmagamat!', 'Rendszeresen tornázom.'
    Alkalmazzuk a vizualizációt nap mint nap! Komoly vagy életveszélyes betegség esetén naponta legalább háromszor-négyszer végezzük el a gyakorlatot! Kössük a gyakorlatot egy-egy bizonyos képzethez, amely segít majd legyőzni a betegséget! Ha naponta gyakoroljuk, képzeteink egyre élénkebbé és tisztábbá válnak majd. Hasonlóan mindenfajta gyarapodáshoz, idővel a vizualizáció is változásokat hozhat létre.

    A DISZHARMÓNIÁHOZ VEZETŐ FOLYAMAT

    A karmikus diszharmóniának egyetlen oka a félelem. A félelem magába foglalja mindazokat az érzelmeket, amelyek a végleges negatív válaszokat szülik, vagy megbénítanak bennünket akkor, amikor pedig cselekednünk kellene.
    Ahhoz, hogy felülkerekedjünk ezen a félelmen, cselekvésre van szükség, az pedig a következőket foglalhatja magában, részben vagy teljes egészében:

      1. tudatosítsuk a félelem létezését;
      2. tudjuk meg, mi az alapja!
      3. keressük meg a féelelm okát
      4. keressük meg azt a karmikus cselekvést, amivel feloldhatjuk a félelmet; végül
      5. nézzünk szembe a félelemmel, és tapasztaljuk meg teljes valójában.
    Vizsgáljuk meg a félelem elsődleges területeit:
      - Kit vádolunk?
      - Kinez a kontrollálására törekszünk?
      - Ki vagy mi vált ki belőlünk feszültséget vagy idegességet?
      - Kinek vagy minek állunk ellen?
      - Kit gyűlölünk, vagy utálunk úgy istenigazából?
      - KI vagy mi szokott felbőszíteni minket?
      - Kire vagyunk féltékenyek?
      - Kinek a helyeslésére van szükségünk?
      - Melyek kapzsiságunk elsődleges területei?
      - Melyik a legfőbb gátlásunk?
      - Mi hozza létre bennünk a stresszt?
      - Ki vagy mi frusztrál minket?
      - Kire vagyunk irigyek?
      - Kit vagy mit szeretnénk birtokolni?
      - Kitől vagy mitől érezzük, hogy nem vagyunk biztonságban?
      - Vannak-e fóbiás félelmeink?
    Meditáljunk el azon, hogy a félelem mennyiben vonatkozik a kérdésünkre és arra, hogy mennyire vagyunk hajlandók válaszolni ezekre, majd cselekedjünk a megoldás érdekében!

DAVID R. HAWKINS: A VALÓDI ÉN HATALMA C. KÖNYVÉBŐL - 2. rész
    Az új valóságparadigma megjelenése fejezetből:
      Nam a 'gonosz elleni háború' volt az, ami legyőzte, hanem ellentétének megjelenése. A fejlődés nem a negatív leigázásval megy végbe, hanem azáltal, hogy a pozitívat választjuk, és kitartunk mellette.

    A Túl az oksági viszonyokon fejezet, Tudatosság elérését támogató eszközökből pár részlet:

      MEGÉRTÉS
      A spirituális munkában a megértés önmagában is előidézheti a változást. Egyfajta katalizátorként működik, és újszerű látásmódre nyitja a szemünket. Ezáltal fejlődünk és előre lépünk a spiritualitás útján. További szellemi fejlődésünk közben elhagyjuk a régi gondolkodásmód és összefüggés szemléletét, amit az új felfedezések öröme kísér. Már nem gerjesztenek haragra az élet képtelenségei, hanem csak nevetünk rajtuk, ami fölött a világ nagy része siránkozik és amit érzelgős színjátékként nagyra tart, az most mulatságosnak tűnik. A szellemi tanításokat el kell fogadnunk, hogy magunkba építhessük. Az ellenállást az ego fejti ki, mert benne nincs alázat, és büszkesége miatt rossz néven veszi, ha nincs 'igaza'. Érdemes inkább felismernünk, hogy nem a helytelen nézeteinket adjuk fel, hanem jobbakat teszünk magunkévá. Értelmünk felfogja, hogy a béke jobb a háborúnál, a szeretet pedig a gyűlöletnél, de az ego lázadozhat, ha le kell mondania kedvenc gyűlöletéről és jogosnak ítélt sértődöttségéről.

      HAJLANDÓSÁG
      A hajlandóság, a bátorság és a hit megkönnyíti a régi dolgok elhagyását. A spirituális fejlődésből az egész emberiségnek előnye származik, mert növeli általános tudati szintjét. A legcsekélyebb haladás is számít.
      A szellemi fejlődés egy másik akadálya a türelmetlenség, amelyen úgy juthatunk túl, hogy lemondunk róla.

      MEDITÁCIÓ
      Az elme természetéből adódóan gondolkozik. Összpontosítással és szántszándékkal rövid, összefüggő és értelmes gondolatmenetekre kényszeríhetjük. Ilyen módon képes 'problémákat' megoldani...
      Valójában a gondolatok nem jelentenek semmit, és nem szükségesek a túléléshez...
      Nincs értelme a gondolatok kirekesztésével próbálkozni, úgyis visszatérnek...
      Ha már megállapítottuk, hogy nem lehet mit kezdeni vele, figyelmünket másfelé fordítva elkezdhetjük elhagyni az elmét. Most már nemet mondhatunk hipnotikus igézetére, és figyelőtől fokozatosan visszatérhetünk a megfigyelőhöz, azután a szemlélőhöz, majd magához a tudatossághoz, végül a tudatosságban világosságot gyújtó éberséghez, amely a tudat tudatosságát lehetővé teszi. Az Ént lényegénél fogva formáktól mentes térként jellemezhetnénk.
      Az elmét a folyamatos előretekintés sürgetése hajtja, hogy megkísérelje befolyásolni a tapasztalat következő egymilliomod másodpercét. Ha a gondolkodás eme elrendelésének forrására összpontosítunk, szándékoltságának gyökerénél hagyhatunk fel vele, amely az elme azon rögeszméjének és késztetésének alapját képezi, hogy uralja a következő pillanat tapasztalatát.
      A spirituális munka tehát a lényegtelen és alapjában véve haszontalan dolgok folyamatos feladása, elhagyása, semmibevétele és figyelmen kívül hagyása. A figyelem a gondolatok tartalmáról ezután a gondolatok megfigyelőjére és tapasztalójára irányul, majd a felfedezésre, hogy a tudat a lényegéből adódó tulajdonságánál fogva tudatos, és ez voltaképpen nem egy képzeletbeli, független én akaratlagos műve.
      A tudat túl van minden meghatározható helyzeten, a testen, téren és időn, az elmén, a gondolatokon és érzéseken. Az égbolthoz hasonlóan a tudat a háttér, amelyen a felhők keresztülúsznak. A tudat tiszta szemlélődését nem zavarja meg a tartalma, és létezése nem függ semmilyen tartalomtól.
      Bátorságra, hitre és meggyőződésre van szükségünk, hogy az ismerten túlmerészkedjünk. Ez szellemi erőt és energiát is igényel, amelyek forrásai természetükből adódóan a magasabb szintű tudati mezők, a nagy tanítók és tanításaik.

      MEGBOCSÁTÁS ÉS A TUDAT ÁRTATLANSÁGA
      Az általános elme nem tud könnyen megbocsátani, aminek a helyes és helytelen, a méltó és méltatlan, az igazságos és igazságtalan ellentétpárjainak kettősségét létrehozó önkényes szembeállítás az oka. Ez az 'ellentétek problémája', és eme ellentmondásának feloldásához tisztában kell lennünk valamennyire a tudat természetével.
      Az emberi gyengeség iránti könyörület mérsékli az ítélkezési hajlamot...
      A tudat természeténél fogva ártatlan. Fokozatosan beprogramozódik, méghozzá gyakran járulékos társadalmi hatások révén...
      A tudat természetét megvizsgálva kijelenthetjük, hogy az elme eredendően ártatlan, ugyanis nem áll módjában megakadályozni, hogy beprogramozzák. Olyan készülék, amelybe akarata ellenére bármilyen 'szoftvert' betölthetnek. Az emberi tudat segítség nélkül nem képes megkülönböztetni az igazat a hamistól. Az elme nem tudja megvédeni magát, és sérülékeny. Az érzelmek tovább gyengítik a kiforrott és kiegyensúlyozott érzékelés képességét...
      A tudat olyan, mint a számítógép hardvere, a társadalom programozása pedig a szoftverhez hasonlítható. Bármit tartalmaz is a szoftver, a hardver tiszta és eredendően ártatlan marad...

      AZ AKART: MEGÉRTÉS ÉS FELFOGÁS
      ...Akaratunk energiát ad erőfeszítéseinkhez, hogy elérjük, amit jelentésénél fogva értékesnek ítélünk. Az evilági indítékokat a szükségletek és vágyak, a vonzó dolgok csábításai adják. Az ilyen igények és vágyak elveszítik ösztönző erejüket, amikor a szándék és az elhatározás fölébük kerekedik.
      A szellemi fejlődés és a tudat evolúciójának tehát az akarat az alapja. Ekkor nem annyira a valótlanság taszít, inkább a valósághoz kezdünk vonzódni. A szellemi fejlődés majdnem olyna, mint amikor egy űrhajó elszakad a Föld tömegvonzásától; eleinte nehéz a dolga, de végül elhagyja a gravitációs mezőt. A sok energiát felemésztő céltudatos törekvés végül erőlködéstől mentes odaadássá fordul át, és megnyílunk a kibontakozó tudatosság előtt. Már nem is felfedezzük, hanem kinyilatkoztatásban van részünk. Elérkezünk a megértéshez, amely a kegyelem révén könnyedén, önmagától jelenik meg...
Folyamatos fejlesztés alatt - a szerkesztő megjegyzése.

További csodaszép napot kíván:

Széplaki Viktória, Viki
06-70/514-0885
info@harmonizalas.hu
Harmónizálás Képességkibontakoztató Központ
facebookon Harmónizálás (közösségi oldal)

Célunk a bennünk rejlő Képességek és a Tudatosság fejlesztése. Ehhez több lehetőséget kínálunk:
- Komplex (többnapos) és 1 napos személyiségfejlesztő képzések,
- Reiki tanfolyamok - energetizálás, fájdalomcsillapítás, öngyógyító folyamatok aktivizálása...
Egyéni lehetőségek:
    - tudat- és képességfejlesztés, agyintegráció, stresszoldás, speciális funkciózavarok oldása - Kineziológia - One Brain és a LEAP módszerével;
    - önismeret, színfilozófia - Aura-Soma konzultáció;
    - reflexológiás talpmasszázs - egy ősi módszer testünk harmonizálásra, méregtelenítésére, immunrendszerünk megerősítésére, öngyógyító folyamataink felélesztésére...