Miért fontos a szomorúság veszteség esetén?

Miért nem jó ilyenkor a figyelemelterelés?

Pozitív gondolkodóként – ahogy én is kezdtem tini koromban – sokszor lebeg a szemünk előtt a „szomorkodás helyett figyeljünk inkább a jó dolgokra” elve. Nem mindig ez a legépítőbb megoldás. Néha olyan zsákutcát jelent, amelye én is bele-belefutottam, különösen gyermekeim születése után.
Néha azt hisszük, hogy a szeretteink/ gyerekünk lelki világát meg kell védenünk. DE a veszteség fájdalmának fontos szerepe van. Az ekkor érzett szomorúság, letörtség… abban segít, hogy leválasszuk magunkat attól, amit, vagy akit elvesztettünk. A gyász esetén ezt könnyebb megérteni. Talán hallottunk, olvastunk is róla, hogy az elhunyt elengedésében segíthet a gyászfolyamat depresszió fázisa. Fájdalmas, de mégis segíti a továbblépést, ha megéljük és hagyjuk megélni az ilyenkor tapasztalható bánatot. Így tud Idővel enyhülni a fájdalom.

Veszteségek által kiváltott gyászreakció

De nem csak egy szeretett személy halála indítja be a gyászfolyamatot, melyet a természet a túlélés érdekében hozott létre. Egy hozzánk közel álló tárgy, állat elvesztése, vagy bármilyen helyzet, esemény, melyet veszteségként élünk meg, ugyanezt az ösztönös önvédő mechanizmust indítja be. Lehet az pl. a kedvenc maci elvesztése, vagy az első eset, amikor a gyerkőc távol kell legyen anyukájától, vagy egy költözés…

Igény a szomorúság megélésére

Egyszer megkérdeztem a 8 éves lányomat, hogy mire lenne szüksége akkor, amikor nagyon sír valami veszteség miatt (hiszen egy felnőtt számára néha bagatellnek tűnő dologról van szó!)

Elsőként azt mondta, hogy venne néhány jó mély levegőt – de látszott, hogy ez még csak a stresszológus anyukának szóló okos válasz volt. Megkértem, hogy menjen kicsit mélyebbre magában, és figyelje meg mi esne jól neki. „Hogy sírjak még… addig, amíg kell…” – jött a válasz.

A szomorúság célja

Miért tanácsolják általában azt a szakemberek gyász kapcsán, hogy a depressziós fázisban ne tereljük el a gyászoló figyelmét, ne akarjuk felvidítani? Mert ezzel akadályozzuk a szeretet tárgyától való leválásban. Persze vannak extrém esetek, melyek kivételt képeznek – pl., ha valaki megreked egy fázisnál, de erről egy másik cikkben lesz szó.
Tehát fogadjuk meg a szakemberek tanácsát és hagyjuk megélni a szomorúságot, fájdalmat bármilyen veszteség kapcsán! Hagyjunk időt az elengedésre. Az egészséges kereteken belül ez szolgálja mindenki javát!